Csütörtöki Iskola – előadások a településfejlesztés legkülönbözőbb aspektusairól, eredményeiről, jó gyakorlatairól

Az 1980-as évektől kezdve egyre több településkutató, területfejlesztő foglalkozott a törpefalvak problémáival, jelezve, hogy ezekben a településekben magasabb a halálozási és alacsonyabb a születési ráta, fokozódik az elvándorlás, illetve a települések népességmegtartó ereje gyengül. Ezzel együtt, vagy talán ennek hatására is kibontakozó társadalmi mozgalomnak köszönhetően azonban változott a településpolitika felfogása és az aprófalvak problémái kerültek az érdeklődés középpontjába. Beszélgetések indultak arról, hogyan lehetne a legkisebb falusi közösségek megmaradását, öngondoskodását támogatni. Kemény Bertalan és területfejlesztő kollégái is részesei voltak ezeknek a beszélgetéseknek, miközben munkahelyén, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben (VÁTI-ban) olyan mintatervek készültek, amelyeknek a leplezetlen célja az volt, hogy vizsgálják meg, hogyan lesznek megszüntethetőek a funkciónélkülinek minősített falvak. Ezzel párhuzamosan folyt a Népművelési Intézetben az a program, amelyben a népművelő hálózaton keresztül próbálták a falvak életét dinamizálni és több kiválasztott mintafalut is patronáltak. Ennek az időszaknak a falufejlesztési törekvései jelentősebb pénzügyi háttér nélkül változatlanul nem tudtak segíteni az apróbb és a városoktól távolabb eső falvak helyzetén, azonban elindult a méretgazdaságossági követelményeket áthidaló, alternatív szolgáltatási formák keresése és bevezetése.

Kemény Bertalan nem fent, politikai szinten, hanem helyben kereste a megoldást. Érvelt egy faluközpontú agrárpolitika mellett, fontosnak tartotta a kormányzati politikákat és támogatásokat, de igyekezett helyükre tenni azokat, hogy a közösségek ne váljanak függővé a központi szándékoktól. Miközben a (VÁTI) készülő Somogy megyei tervhez helyzet-áttekintő tanulmányokat végzett, fáradhatalanul járta a falvakat és közben gazdag személyes tapasztalat, valamint kapcsolatrendszer halmozódott fel. Itt találkozott olyan idősebb emberekkel, akik a rászoruló szomszédoknak önként segítettek különféle ügyekben a favágástól a gyógyszertári recept kiváltásáig. Később ők adták a falu- és tanyagondnokság ötletét. De a falufejlesztési tapasztalatnak és kapcsoltrendszernek, valamint az országjárásnak nemcsak ez volt a gyümölcse, hanem Kemény Bertalan a személyes tapasztalatát, szakértelmét, szakértői kapcsolatrendszerét önzetlenül felajánlotta mások számára.   

1990 meghatározó éve volt a Falufejlesztési Társaság számára. A nemzetközi falufejlesztési tapasztalatokat szerzett Bíró András, az Autonómia Alapítvány akkori vezetője javaslatára létrejöttek először a Krisztina sörözőben, majd utána igen hosszú időn át a Gilde sörözőben a Vámház Körúton a csütörtöki „homálybogozások”, azaz nyitott beszélgetések. Ezek az alkalmak az akkor még igencsak kezdetleges információs lehetőségek között a kapcsolati háló fenntartását, bővítését lehetővé tették, és folyamatos műhelyül szolgáltak a különböző falufejlesztési kísérletek hirtelen megindulásában. Bíró András élén szakmailag és anyagilag is jelentős szerepet vállalt az országos és a Dél-Dunántúli települési animátorképzés (1990 és 1991) megvalósításában. A képzések kistelepülési résztvevőiből jött létre a Faluháló Egyesület, amelynek tagjai a későbbi falugondnoki hálózat működésében jelentős szerepet vállaltak, néhányan még ma is vállalnak.

A Gilde söröző így emblematikus hellyé vált a építészek, urbanisták, település- és falufejlesztők számára. Ha csütörtök délután 4 óra volt, akkor Kemény Bertalan beült a számára fenntartott helyére és várta a falufejlesztés elmélete és gyakorlata iránt érdeklődők érkezését. A Gilde söröző különleges kapcsolódások helyszíne lett és egészen Kemény Bertalan haláláig, 2007-ig, sok-sok éven keresztül adott terepet a település- és falufejlesztés iránt elkötelezettek beszélgetéseinek.

Kemény Bertalan halálát követően Krizsán András következetes szervező munkájával, mintegy a csütörtöki homálybogozásoknak emléket állítva létrejött a ma már értelmiségi-szakmai körökben sokak számára közismert „Csütörtöki Iskola”, ahol a meghívott előadók a településfejlesztés legkülönbözőbb aspektusairól, eredményeiről, jó gyakorlatairól beszélnek. Krizsán András a „Csütörtöki Iskola” „tanárainak” évek alatt felhalmozott előadásait, beszélgetéseit 2013-ban a “Csütörtöki Iskola – Érdekes emberekkel beszélget Krizsán András” címmel szerkesztett formában egy kötetben is kiadta.

Kemény Bertalan sajnos már nincs köztünk, de beszélgetnivaló közös szellemi kincs és rejtett dimenzió maradt bőven. S a ma oly divatos „élethosszig tartó tanuláshoz” pontosan ilyen „csütik” és ilyen könyvek kellenek. Próbálják ki a kedves érdeklődők, hallgatók! A meghívókat a Magyar Építőművészek Szövetsége Facebook oldalán teszik közzé, vagy meghívó kérhető a falufejlesztes@gmail.com e-mail címen.

Jó csütörtöki homálybogozást mindannyiunknak!